- Nos... Hát azért, mert...
- Mert?
- Crystalia... Tudod, mint mondtam... Születésedkor eldőlt, hogy tündér leszel... Így végig figyelés alatt voltál. - mondta Tamani komolyan. Ezen kissé meglepődtem.
- És?
- És ugyebár a szüleid is tündérek voltak. Ők voltak a birodalmunk fejei.. Ami azt jelenti, hogy te vagy az örökös. Ezért kellett mindig vigyáznunk rád... És ezért néztek furán rád, mert nem hittek a szemüknek, hogy végre előkerültél - mosolygott.
Leesett az állam azon, amit Tamani mondott...
- Mi? A Birodalom fejei?..
- Igen. Mindenki nagyon szerette őket.
Majd mutatott egy régi képet róluk:
- Nagyon szerettek téged... amikor megszülettél, akkor nagyon boldogok voltak, és..
- Ezek szerint az egész életem egy hazugság? Az autóbaleset is? - vágtam Tamani szavába.
- Milyen autóbaleset?
- Amiben állítólag meghaltak a szüleim! - könnyeztem.
- Én nem tudok ilyenről... Csak arról, hogy Killer Destiny állta útjukat.. És ő végzett velük.
- Killer Destiny?
- Ő a leghatalmasabb ellenségünk. Még a szüleidet is sarokba szorította. Ő a pokolból jött, vagyis egy ördög. Nekik nincsenek szárnyaik, csak halálos fegyvereik. Mind barátságosnak adja elő magát, majd amikor bedőlsz nekik, "hátba szúrnak". - mondta Tamani komor hangon.
- De miért hagytátok, hogy meghaljanak?? MIÉRT?! - mondtam idegesen, és kirohantam a faházból.
Nem gondolkodtam, csak futottam és futottam, amikor egy tisztáson kötöttem ki.
Szuper! Vissza se találok! - gondoltam magamban.
Leültem a fűbe, és zokogtam. Ez az egész túl hirtelen jött.
Egy darabig ott ültem amikor valaki a vállamra tette a kezét.
- Azt hiszed, hogy csak úgy elmenekülhetsz? - hallottam Tamani hangját.
Nem válaszoltam.
- Figyelj, sajnálom... Az én hibám... Nem kellett volna mindent csak úgy rád zúdítanom. - mondta bocsánatkérő hangon.
Még mindig nem szólaltam meg.
- Jó lenne, ha mondanál valamit, mert még van pár dolgunk! - szólt megint.
- Mégis mi?.. - kérdeztem pár másodperc múlva.
FOLYT. KÖV.!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése