Kikászálódtam az ágyamból, felöltöztem és kifésültem hosszú rózsaszín hajamat, majd lementem Maryhez reggelizni. Egyébként ma május 25.-e van, és vasárnap, vagyis mindjárt véget ér a suli.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt, Cry.
Leültem és gyorsan megreggeliztem, majd visszamentem a szobámba. De nem sokáig maradtam ott, mert nagyon izgatottak ezek a furcsa, szikrázó fények. Kirohantam a kertbe. Elképesztő volt: az egész kertben ilyen csillámszerűség úszkált. Majd hirtelen elkezdett fájni a fejem, és elájultam...
Egy furcsa helyen ébredtem, a fűben feküdve. Sok fa, színes virágok, faházak a távolban.
- Hova kerültem?! Mi ez a hely? - gondoltam magamban.
Amikor kitisztult a szemem, egy fiút pillantottam meg, amint fölém hajol.
- Szia! - köszöntött.
- ....... Ki vagy te? Hol vagyok? Mi ez a hely?! - kérdeztem idegesen a furcsa fiútól, akinek zöld haja és sötétzöld szeme volt.. és jól láttam, hogy szárnya van?!
Az egész kinézete teljesen tökéletesnek tűnt.
- Bocs, ha megijesztettelek... Az viszont tuti, hogy ide tartozol, hiszen rózsaszín a hajad és a szemed is lila.. Jaj, amúgy Tamani vagyok. És te?
- Hogy érted hogy ide tartozom?
- Mindent el fogok magyarázni. Kérlek, gyere velem, és bízz bennem. Vissza fogsz kerülni oda, ahonnan jöttél, ne aggódj. - mondta Tamani nyugodt hangon.
Nem tudtam ellenállni a pillantásának, ezért vele mentem.
- Az én nevem Crystalia...
- Crystalia? Szép név.
- Köszi...
Egyre jobban bementünk a fák közé, ahol faházikók álltak. Néhol színes lampionok lógtak. Egész barátságosnak tűnt az egész hely. Viszont ezalatt ez a fiú folyamatosan engem nézett... Néha elrepült fölöttünk pár tündér, és ők is érdekesen néztem rám... Mindegyikőjük úgy nézett ki, mint én: kék, zöld, sárga, lila, esetleg fehér színű hajuk volt. Vagyis természetfeletti, mint nekem.
Végül odaértünk egy erdő végi faházikóhoz, ahol állítólag Tamani lakott.
A faházikó belülről nagyon különleges volt. Mintha egy mesében lennék...
- Akkor elmondod, miért vagyok itt? - kérdeztem.
- Persze, ülj le.
Lassan leültem az egyik különösen puha fotelba.
Tamani elmesélte, hogy már születésemkor eldőlt, hogy tündér leszek. Csak még nem értem el a megfelelő kort. Majd adott egy nyakláncot amin egy lakat és egy kulcs volt, ami segítségével hazajuthatok, vagy ellenkező esetben visszatérhetek ebbe a világba. Még azt is elmondta, hogy ez a világ a növények gondozásáért felel legfőképpen, de előfordult már, hogy gonosz jött, és kemény csata lett belőle. Sajnos eze az esetek elkerülhetetlenek, - mint mondta.
- De akkor miért nézett mindenki olyan furcsán rám? - kérdeztem.
- Nos.. hát azért, mert....
FOLYT. KÖV.!
